Gyomorégés és a savközömbösítők
A savközömbösítők régebben nagyon fontos gyógyszerek voltak a gyomorfekély kezelésében, ma már inkább csak a gyomorégés, és egyéb emésztési panaszok esetén szedik őket.
Legnagyobb előnyük a többi szerhez képest, hogy recept nélkül is kaphatók. Hatásuk egyszerű reakción alapul, vagyis hogy a gyomorsavat a gyenge lúgként viselkedő savcsökkentők közömbösítik, sót képeznek, ezáltal kevesebb lesz a sav, és így a gyomor bontóenzimjei is elvesztik a működőképességüket. Hatásuk attól függ, hogy az egyes vegyületek milyen mértékben oldódnak vízben (gyomornedvben), és hogy az őket alkotó ionoknak milyen élettani hatása van. Sok savcsökkentő hatóanyag van forgalomban. A legnépszerűbb a nátrium-hidrogénkarbonát (nátrium-bikarbonát, szódabikarbóna), ami percek alatt csökkenti a gyomorfájást.
A savközömbösítés folyamata
A sav közömbösítése során szén-dioxid keletkezik, ami gyorsítja a gyomor ürülését, másrészt viszont feszítő érzést, böfögést, vagy széltolulást okozhat. Ha túl sokat veszünk be belőle, túl sok nátrium szívódhat fel, ami szív- és vesebetegeknél és magas vérnyomás betegségben szenvedőknél problémákat okozhat. Amennyiben szedése alatt nagy mennyiségű tejet fogyasztunk, akkor a tej-alkáli-szindróma alakulhat ki, melynek oka a nagy mennyiségű kalcium és nátrium bevitel. Tünetei a fejfájás, gyengeség, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, kalcium-tartalmú vesekőképződés.
A tartalom az oldal kinézetének bemutatására készült helykitöltő tartalomnak, azt az oldal nem tekinti magáénak.
A tartalom az oldal kinézetének bemutatására készült helykitöltő tartalomnak, azt az oldal nem tekinti magáénak.
